a Hold rácsukta ablakát a Napra. testünk egymásba fonódva a hófehér lepedőn, lelkünk fáradt tegnapokkal megrakodva a valóság ágyán pihent. rám néztél angyali mosolyoddal s mondtad: "elbújtam a kezedben", s tudtam, hogy a mesében nem, de a valóságban van ilyen.
