Robban a fény, fűzi egymásba lábait a szépség.
Rendőrök szemei gúvadnak, mint kocsányozott.
Agyukban gyertyalángként gyullad fel a sötét kétség,
Ez igaz mell, vagy rajta sebész kés hagyott nyomot?

APEH ellenőrként él benned oly kínzó vágy,
Így húzod belőlem utolsó garasom ki.
Hogy rozoga csónakom se lehessen egy végső ágy,
S haljon éhen a révész, aki azt hiszi, hogy valaki.