Nézd ablakod mögött a Napot!
szomorúan ölel tegnapot,
a mától kapott kevés lapot,
keres hát egy új holnapot.

Már csak emlékedben él a múlt,
a gyertyaláng is lassan  kihúny,
az édes bornak íze most rút,
a gondolat önhamvába fúlt.

Titokban, egy fiók rejtekén,
egy versben kószálunk Te, meg én,
mosolygunk újra egy rím ölén.

Felhőkből ólom eső fakad,
behúzod hát pőre nyakad,
a tócsában oly egyedül vagy.