látod, fejünk fölött elszáltak az évek,
mint megannyi tépett madár.
életünk fílmjén a képek voltak szépek,
s volt, mire sűllyesztő várt.
a folyó elmosta emlékeink partját,
villódznak a szőke habok.
sápadt csillagok gyújtanak gyertyát,
rossz álmunk már megint kopott.
emlékszel arra a tűzes táncra,
amikor testünk egybeforrt?
akkor ízzón tombolt a szerelem lángja,
és szomjasan ittuk a bort.
este, mikor levettük fáradt ruhánk,
összebújtunk ott, az ágyban.
a csillagok írigykedve néztek le ránk,
s testünk égett forró lázban.
még egy táncot adjál nekem, úgy kérlek,
hozzá egy szép harmóniát.
és áttáncoljuk mi, mint két kócos lélek,
a nappalt, és az éjszakát.