a W.C. csésze monológja
én, a házban egy meghatározó
darab vagyok.
megtisztelnek engem
férfiak, nők, kicsinyek, és nagyok.
rajtam magvas gondolatok születnek.
száguld ilyenkor a képzelet végtelen.
s, hogy tárgyiasuljon az elme hozadéka,
jut szőlő-, meggy-, cseresznyemag énnekem.
egyszemélyben közvetítem
a magas, és a mély kultúra szeretét.
időnként pletykalapok, sportújságok,
klasszikus regények
hevernek köröttem szerteszét.
olyan vagyok, mint az élet.
rajtam általában jól megy
látogatóimnak sora.
de, ha reked be
egy-két hang ott, a széken,
kiadni magadból azt ne késlekedj soha!
időnként van,
hogy a belsejembe néznek.
ilyenkor kigúvadt szemmel
keresnek bennem valamit.
olyan arccal,
mintha felmosnának velük
egy kemény, cselgáncsos tatamit.
minden alkalommal megtisztulok.
leöblítem magamról mások
kicsi, nagy dolgát, baját.
és még az sem jelent
nagy gondot nékem,
ha láthatom rendszeresen
mindegyikőtök ilyen-olyan farát
|
|