látod Kedves? az évek gyorsan tovaszállnak, mint megannyi szél-röptű emlék-madár. sokszor már homályosak a képek, de akad, amelyik vissza-visszajár. arcunkon a ráncok egyre-másra gyűlnek, hajunk ezüst ruhát ölt. a kiskocsmában már csak csendben hegedülnek, s a nap is halk jégvirágot költ. nyújtsuk hát ki kezünk! s öleljük át együtt a lassan lépkedő korunk! tegyük fiók mélyére a csúf emlékeket, s koccintsuk egymás Istenére sírig tartó borunk!
