letaszítva
fürdöm a sár tavában.
testemre posvány tapad.
kövek szabdalják bőröm.
itt elment a Hold, ott felkelt a Nap.
férgek zabálják testem,
engem, mint okafogyott.
éltem valahol a múltban,
de jókedved eldobott.
magamra húzom hát csendben,
a jól bevált szállóigét,
ha nem segít engem a tisztem,
eltaszajt Tőled Égtől az Ég.
a semmit adtad hát kezembe,
mint néhány fekete zsák,
voltam én ostoba, s gyenge,
így lettem egy szegény Izsák.
nem megyek fel arra a Hegyre!
ha lelöktél, gyere le Te!
ha elmúlasztod ezt a tettet,
nem lesz Tiéd az Istenek lehelete!
|
|