látod, Kedves? arcunkon nem csökkennek azok a ráncok. csak gyűlnek maguktól egyre-egyre, mint ahogyan lassulnak a régen volt pörgős táncok. a cipő is megkopott. a szoknya sem ugyanúgy lebben. fényképünk megfakult az érettségi tabló keretben. van még hátra az Időtől számolatlan évünk! nem mindegy, hogy ráncainkkal az elmúlt tegnapokkal, vagy a mosolygós jövővel együtt élünk.
