"Néha felcsillannak
a vérszegény napok",
mikor a rémület villáma
átcikáz agyamon:
elfogyott a vörös borom.
hoznak-e a nők,
a csodás szeretők
megoldás konklúziót,
vörösboros infúziót?

Percekre még van esélyem,
mert az életet nagyon akarom,
és orgazmusom lesz tőle,
hogy az üvegem nyakát
bőszen csavarom.

Hogy a világi lét míly rögös,
volt kedvesem,
ki felettébb dögös,
tölti pohárba a jó nedűt,
s korhol szűntelen,
hogy ne igyál annyit,
mert a pia a nyomorba "dűt"!