" látlak Téged!"
keresztül távoli ködfoltokon.
hol kékbe öltözik a Világ,
és az erdőben ébredünk
illatos hajnalokon.

"látlak Téged!"
magas felhők felett.
repülni együtt büszke sassal,
hódítani merészen
magas fellegeket.

"látlak Téged!"
múltnak levetett árnyain át.
sorakoznak egymás mögött
halványuló emlék-képek,
mondják: vegyünk fel új ruhát!

"látlak Téged!"
feledd összetört emlékeidet!
nem ragasztja össze őket semmi,
keress hát újat helyettük,
ami csak az enyém, és a Tied!