" ha talán ennyi volt"
de még nem búcsúzom
bár most fáj
és újra előjött csúzom
"villanásnyi vágyak"
merre vagytok
pihenésre váró ágyak?
a fénybe az árnyékok járnak
futnak sebesen
és dőlnek le azok a gátak
az ágakon reccsen
tétova léptem
vizes a cipőm
megint egy pocsolyába léptem
a vihar tombol fölöttem
hoz győztes koszorút
legyűrtem fagyos emlékeimet
a telet leköröztem
puha hótakaró alatt
hallatszik könyörgésem
hozzatok egy dobot
hogy ne legyen egyedül szívverésem
" karomba zsibbad a szó"
iszom Unicumom,
ez ám a keserű útravaló!
mára ennyi volt
most megyek
a fejem kissé fáj
és szédelgek fellegek felett