te vagy a húson a só,
te vagy a versben a szó,
mely magába visszatér,
és nem tudja azt, hogy miért?
te vagy az őrjítő vágy,
ott van a füst ízű ágy,
a cigi füst, ami elkísér,
és csak sejtjük, hogy mit,s kiért?
vegyél hát egy nagy levegőt,
emlékezz arra, hogy
voltunk együtt tegnapelőtt,
az Idő közben
csendben megállapodott,
mi meg bámultunk rá
egy jó nagyot.
kaparok érted,
mint egy sorsjegy-vitéz,
tudom, hogy egyedül
a játék mit sem ér,
maradok egy őszinte vigéc,
és megtalálsz,
míg a fejemre nem esik
az a ........tt léc!