"Csendben gomolyog ködként a víz felett",
engem kísértenek kóbor, tétova szellemek.
Választ egyik Isten sem ad nekem, mert
fülemben kemény rock-ot játszó mp3 playerem.

"Bakkancsok cuppognak a partmenti sárban",
pedig emlékem szerint ott sohase jártam.
Fogtam én halat nem egy vödörrel, de tízzel,
szájam tele van friss asszonyi ízzel.

"Az állomás falát éppen rózsaszínűre",
festi egy nagymellényű piktor,
lesz majd, ki időben kijózanít minket,
egy detoxikálós nagytudású doktor.

"Lassan kinyit a kocsma és a bolt",
Várakozik előtte minden élő, és az összes holt.
Azután kulcsával jön a baglyos esperes,
ki fején az éjféli madarával felest inni sose rest.

"A csacsogó boltoslánytól megveszem"
az imént otthon hagyott eszem,
ránézek, látom mosolyát, és rájövök,
hogy milyen is a ballagó folyó-szerelem.