Sziszüphosz harca
sebzett vállam a golyónak feszül.
sarum csúszik a szűk, hegyi utakon.
nehéz sziklámat görgetem én föl a hegyre,
hányadszorra? már nem is tudom.
az Istenek szabták rám ki e terhet.
bűnömért felelnem kell.
hiába nézek szép szemébe,
de az a szempár már nem felel.
sós veríték mar szemembe.
könnyemmel együtt remél,
hogy próbáljak feljutni arra a helyre,
igaz, messze van még,
de oly szent a cél.
orrom tele van porral.
tüdőm, mint a vihar ziháll.
fel kell, hogy jussak a csúcsra,
mert veszt az, ki magától kiáll.
felnézek lassan az Égre.
szigorú, néma fellegek.
de mögöttük várnak már rám
a megértő, bölcs Istenek.
|
|