bezártad magad mögött múltad egy nagy kapuját. az emlékek amott maradtak, a bánat meg maradt ideát. peregnek szemednek só-ízű könnyei, mint lelkednek apró, igaz gyöngyei. lehúzott redőny, halk zene, úgy érzed, most legjobb a magány. tudod, az Idő sok mindent megold, mert az Élet egy játékos, fura talány.
