a pálcika füstje lágyan lengett az éjben,
mint egy habokból előbújt medúza lány.
járta őrjítő, csábos táncát,
belé is pirult a sok ifjú gyertyaláng.

a szobát átölelte a furcsa érzés.
tömjén templomi illata szólt:
- ez most  a jelenvaló tán? vagy
előtte találkoztunk már valahol?

a fények táncoltak a falon,
dícsérve a táncot Teremtőt.
járjunk most el egy vidám polkát,
vagy inkább egy angol keringőt?

maradt végül éhes testünk,
mint a tökéletes élet-zongora.
játszani rajta minden szép müvet,
és a hangja nem némul el soha.

ujjaink hol lassan, hol sebesen jártak.
egyre hevesebb lett az a zene.
megfeszült vágyak az ágyban,
a teljesség felhevült lehellete.

véget ért azután a klasszikus játék.
az előadók egymásban pihenni tértek.
az akkordok táncoltak tovább a falon,
és ujjaik szorosan egymáshoz értek.