sejtelmes a világítás,
zsebedben izzadnak
a régen titkolt álmok.
rúd körül, vagy rúdra mászva,
pörögnek, és forognak,
észveszejtő csípőtánccal
árulják a testüket
a máshonnan jött
sehonnani lányok.
térjünk rögtön a lényegre:
mit csinálsz,
én mit fizessek?
mennyi itt a tarifa?
adsz-e nekem színes álmot,
hogy ne fehéren mehessek
a szürke éjben haza?
elhiteted ugye velem,
hogy én vagyok az Isten?
a lepedőnek nagy színpadán
nálamnál jobb a világon nincsen.
iszol még egy üveg pezsgőt,
hogy óldódjanak  fékek?
vár reánk a bérelt szobád,
megvetett ágy, steríl koton,
a falakon sosem látott,
le nem festett,
vágyban élő képek.
fogy a pezsgő, beszélsz múltról,
és arról, hogy megy itt az üzlet.
voltál te is valamikor
ábrándozó, ifjú leány,
amikor egy szép éjszakán
belőled is nő lett.
nem voltál már szabadságon
hosszú évek óta.
miért mennél?
hiszen akkor nélküled
szólna a szerelem nóta.
beszélsz arról, hogy idönként
neked is jó a munka.
nem csak egy megvett fertály óra,
és a kuncsaft letudva.
mondod, csinálod egy darabig még,
míg össze nem gyűlnek
a kuporgatott álmok.
utána leszel jó feleség,
gondos anya,
tisztes szomszéd,
és ha visszamész majd,
honnan jöttél,
nem a rúd, és sejtelmes fény,
de nyitott ablak vár ott.