oly magasak a hegyek, és mi oly picik vagyunk. mégis játszunk a gondolattal, hogy egyszer a csúcsra jutunk, ahol kezet fogunk a Szivárvánnyal, arcunkat nem könny barázdálja, de langy eső feszesíti, és önfeledt kacagásunk, mint megannyi színes pillangó lebbennek a légben. a Nap megértően mosolyog ránk, szép lelkünket tiszta ruhába öltözteti, hogy gyönyörködjön bennünk. a levegő virág illatú, és vidám harangok kondulása jelzi, hogy végre megérkeztünk.
