"Szomszédasszonyt, hogyha hívom,"
nem kell abban nagyon bíznom,
hogy kapok tőle üres kosarat.

Panellakó ő, a lelkem,
tudja tisztán, szépen, nyersen,
hogy kemény fától lángra kap.

Férje-ura, MÁV-os legény,
a munkában igen serény,
oly Kiváló Dolgozó.

Amíg ö a mozdonyt járja,
hancúrozik  kicsi párja,
mint Ámorhoz bedolgozó.

Mert leginkább csak az a fontos,
ha a munka precíz, pontos,
tudja ezt jól minden vasutas.

Tanulom én így a rendet,
másolom is szépen kendet,
hogy lehetek az asszonyán nászutas.

Amikor már áll a sorompó,
szól a jajszó, nekem most jó,
a világért el ne menj!

Zakatoljunk még egy picit,
adok neked két szép cicit,
a váltásig megpihenj! 

Nyálazzuk a menetrendet,
követjük a menő trendet,
elől-hátul bejutunk.

Beszélünk mi minden nyelvet,
a francia tőlünk telhet,
így lesz nékünk jó útunk.