írok neked képet.
amolyan színből szőtt verseket.
lesznek benne barnák,
pirosak, zöldek,
és festek hozzá
tiszta rímeket.
az árnyalatok lesznek
nyugodtak,
hol fürdik a szó,
és tengerészkék ecsetjéből
kel életre
a büszke folyó.
a fák ágain
majd lesz sok-sok levél.
szerelmes szonett szárnyán
száll hozzád a déli szél.
óda zengi majd
kezed kecses vonalát,
mikor megrajzolja a
lét tétova fonalát.
és persze lesz
rajta egy-két vicces limerick,
hogy mosolyt fessen
fáradt arcodra,
ha a nap végére
a munka kimerít,
haiku halkan súg
neked mély érzéseket.
elmondja azt, hogy
szeretni szeretve lehet.
írok neked képet.
amolyan színből szőtt verseket.
de a festéshez, tudod, idő kell,
ezért adjál nekem
nyugodt éveket.