Szerelmes Shakespeare ( az azonos című fílm nyomán)
Azt kérdéd Felséges Királynőm,
hogy versek elmondhatnak-e
igaz szerelmeket?
Lehozhatnak-e a sáros Földre
messzire fénylő kék Eget?
Ölelkezhet-e a tűz a vízzel,
zord vihar táplálhat-e lágy fuvallatot?
Néma ember zenghet-e kedvesének
lágyan szóló szerelmes szózatot?
Az Ég a Földdel a távolban összeér,
bár sohasem találkoznak, azért egymáshoz
símul két bátortalan tenyér.
A tűz a vízet melegíti. Lesz kellemes
fürdővízed. Megmártózhatsz abban akkor,
ha a gyönyör éjszakája után tested megpihen.
A vihar tombolása rögvest véget ér,
mikor a fuvallat kacagón körbe táncolja,
s a fekete felhőből lesz békés fehér.
A néma ember megszólalni nem tud,
ha látja ragyogó szépségedet.
Ezért tollat ragad, tintába mártja,
és leírja, hogyan hozza le a Földre az Eget.
A tűznél melegíti kezét, majd megmossa azt.
Langy szellő símítja arcát, ha új hajnal hasad.
Leírja azt, hogy mi mindenre képes a szerelem.
Versbe foglalja ezt, keretet készít neki,
és szép lesz, mégha a vége néha gyötrelem.
De eléri célját, mint egy falra akasztott ikon.
tudod olvasni, látni őket magányos óráidon.
|
|