ha majd ülünk a Fenyőfa előtt, és a díszek mézes sütemény illatú csillogásában szürcsölgetjük az Ünnep dalba öltöztetett hangjait, megjelennek szavak, és képek a falak fehérre meszelt csendjében, a gyertyák fénye mosolyt rajzol a tegnapok fáradt arcára, megpihen a pillanat, és hagyja levetni magáról a magány kopott gúnyáját.
