ne szólj!
hisz a szó csak a szónak felel.
engedd, hogy amit érzek,
azt kézzel mondjam el.
kócolom hajad.
ahogy mondod, szőke-festés.
nem igaz, mert a színe őszi levél.
benne este az álmos álom fekszik,
reggel az ásító nap kél.
szádat nehezen találja kezem,
nehezen találja a szám.
mikor csókolni kell hallgat,
a szavakra tartja talán?
melleiddel játszom.
érzik, hogy nekik ez jó.
a halmoknak tetején
duzzad két rózsabimbó.
öledet félted.
nyugodj hát meg!
lágyan símogat téged
értő kezem.
fogom most kezed.
álmunk az egekig ér.
testünk összesímul a csenddel,
és hallgatja egymást két éhes tenyér.