a valószínűtlenűl sötétkék Égen kidülesztette hasát a teli Hold. körötte fénylő csillagok hada, mosolyán néhány szomorú folt. lám, mellettem mennyi szépség ragyog! nyújtom kezem, próbálom elérni őket, dúdolok nékik altató dalt, de hangom nem ér el hozzájuk, és olyan egyedül vagyok.
