Ott, ott, azon az éjen
ültek a hangok egy zongoraszéken.
Sok gyertyaláng gyújtott nagy fáklyát,
dallamok ölelték Istenek vágyát,
föld felett lebbentek asszonyok, lányok,
ritmusba öltöztek gyönyörű táncok,
a szívembe költöztek szerelmi álmok.

Ott, ott, azon az éjen
egy zongora állt a terem-szentélyen.
Fekete-fehér volt akkor az égbolt,
szivárványszínű lett nyomban a régvolt,
aranyként ragyogtak megfakult láncok,
tündérként táncoltak a szerelmi álmok.