Meditáció reggeli után
Lelkem kilépett ottthonából
most itt lebeg felettem,
közönyösen nézi szendvicsem,
melynek felét már megettem
és a csésze alján sötétlő üledéket.
Vagyok én, a lélek és volt egy test-otthonom.
Tűnődve nézem a köztük levő léket, a kéket,
mely égboltot ível és üt át. Vagy csak a füstöt,
mely belengi ezt a kis szobát?
Csigalassúsággal múlnak a percek,
vagy villámgyorsan? Nem tudom...
Végül is minden azon múlik, kinek milyen
az időfogalma... ja, elfeledtem mondani,
van még itt egy félbevágott alma.
|
|