Öt körte-kört már megivott, 
mikor vadul , váratlanul kitört 
kitekert strófáiból az értelem; 
a galaxis új színkörre váltott 
és az ő vállára csillagpor szitált, 
időtlenül és mégis hirtelen. 
Már nem számított senkinek, 
hogy mennyire elhízott; 
borostás, csapzott, részeg, 
talán foga sincs… 
Mindenki tudta,  
hogy a végtelenre nyíló ajtón 
ő az egyetlen, félbetört kilincs.