Tompa dübörgéssel, dohogással
telik meg a folyó fölötti csend,
vontatóhajó küzd a  terhével talán,
még a kanyar előtt odalent…
Mikorra elénk ér, már látni is
a kis hajó zászlaját s nevét,
egy matróz nekiveselkedve
súrolja épp fedélzetét.
A taton vidám asszonyság tereget,
inget-gatyát, minden egyebet.
Nincs ebben számomra semmi fura.
Estére kocsmába megy tán az ura.
Valamit kiált nekem, én meg integetek.
Telnek a ténfergő percek,
tunya napok, fecsérelt hetek.