Az égboltra rátapadt az éj fekete indigópapírként és csak másolja rám és belém a félelmet a jajt a világból felpárolgott ezernyi bajt és sosincs vége már a másolásnak és fejemben a baljós zakatolásnak talán egy ütött-kopott jajvonat kínlódja végig ezt a nyűtt vonalat míg a nagy agy-végállomáshoz odaér;
