Halottak napi vendégség
Hófehér damaszt, tompán csillanó óezüst, kés, villa és kanál az étkező antik asztalán... és persze nemes porcelán. Tucatnyi gyertyától szelidül meleggé a sötét éjszaka, vendégváró-marasztalóvá válik a mindig hideg-rideg szoba.
És megjönnek, szép sorban! Elfoglalják szokott helyüket, folyik a csevely, találgatás... a többiekről van-e híradás? Arcuk örökre változatlan, rózsás, kitelt, vidám... Bajuk többé már nem lehet. Én vagyok csak viaszfehér, sorvadt és halovány... képviselem köztük a múló életet.
|
|