Zsíroskenyeret eszegetve,
agyamat írásra noszogatva
képeket nézegetek.
Ha sorsom marad ilyen mostoha,
nem jön el a nap, tudom, soha
mikor végre ezt ehetek!
Ameddig a szem ellát,
nem kínál senki paellát...
mit tehetek?

Szarvat növesszek és patát,
rendezzek Vacsora-csatát?!
Úgy a tévé pénzén ehetnék,
végén még celeb is lehetnék...

Sújtson titeket turáni átok!
Büdösödjön rátok paellátok!
Nem kell se kagyló, se homár,
sherry se, portói se már...

Nem bánom, hogy nincsen kaviárom,
se tengeri, se tavi áron nem veszek;
tudom, hogy jöhet már bármi,
ígérhet szebb jövőt akárki,
én már csak serclit eszek.

Nem szürcsölök hozzá palackozott nedűt,
csak sercintek, kiköpöm nyálam, a keserűt,
elmajszolom lassan a zsíroskenyerem,
de tudjátok, hogy viszket már a tenyerem?!