nem itt kéne állni
a móló végén abban
az idétlen turista
szalmakalapban
napszemüveggel
a kézben üveggel
melyben vígasz gyanánt
csak keserű hab van                                                                                                         

a látomásba kéne
mélyen megmerülni
hogy majd szárnyra kelni
s az Égbe felrepülni
földhözragadt létből
messze menekülni
lehet még és érdemes

hátranyújtott lábbal
kiterjesztett szárnnyal
ringatózni szellők
langy hullámain
szinte máris érzem
izmaim már készen
elönti a vérem
az adrenalin