Ádázul ragyognak
a bitumen tócsák
tükrükbe mosolyog
a kegyetlen nyár
tülkölő-toporgó
sora autóknak
megváltó lámpajel
villanásra vár.

Felcsap a gyilkos gőz
mint egy mosodában
nyúlós lassúsággal
múlik az idő
ám változik  minden
egy varázsütésre
hófehér ruhában
belibben a Nő!

Mintha hűs fuvallat
simítaná arcom
látványa felkavar
mégis üdítő
csusszanó jégkockák
a hűlő narancslében
erre emlékeztet
e látomásban Ő 

A járdaszélen lépdel
kezében egy  képpel
sosem találkoztam
én még ilyen széppel
evezősök húznak
a türkízkék Dunán
úgy rémlik tán Márffy
festette talán?

Vad dudaszó harsan
eltűnik a Duna
elliben a lány is
a hűvös-szép csoda
a hőség a tarkómba
hasít mint a kés
nincs itt semmi más
csak útépítés