Az ég kékjébe szürkét old az alkony.
Kormos felhők versenyt száguldanak.
Rémülten bújik már gyűrt felhővackába
a nyári izzásba fáradt sárga nap.
Ózonszaggal jelzi jöttét a közelgő vihar.
Sistergő villám vág a ház előtti fába;
ágát vesztve reccsen a vadjuhar.
Földi szennyet sodor most a zápor,
az égi gyűlölet, a felhabzó harag;
majd elcsitul minden hirtelen.
Imára hív a kongó estharang.