A nyárnak vége! Alig vettem észre;
fel se tűnt amikor hirtelen elillant.
Úgy voltam vele, mint  elmélyült olvasó,
ki egy illatra, zörejre könyvéből felpillant.

Elszállt a fűnyírás édes-zöld illata,
fáimról lehullott a héten az alma.
Kertem már az ősz birodalma.

Nem dobog mögöttem a sok lópata;
Sárgulva zörren a tóparti  sás.
Nem kiáltoz lovasok víg csapata:
Vigyázz, hej, ott egy vízmosás! 

A kert már nem terem legfeljebb tarackot;
megettük régen  a sok hamvas barackot.
Száradó ágak közt hűvös szél suhan. 

A nyárnak vége. Mégis észrevettem.
Hideg már a reggel, elkél a kabát.
Tegnap az esernyőmet is elővettem.
Mától  úgy kisér, mint egy hű barát.