A hegyek még zöldek messzirül,
fejbúbjukon ködsapka ül,
de hiába lepleznék, elszállt a nyár;
sárgul a levelek szegélye már.
A kis tisztáson riadt a csend,
az Elmúlás Hercege erre ment.
Nyomában dermedt hallgatás,
csepegő víz könny, semmi más. 

De egy könnyelmű kismadár
a száradó hársnak ágára száll!
Egy buta kis trillát elfütyül,
aztán  a szomszéd ágcsúcsra ül,
és ott az a lepke nem menekül!
Begyében az ízes eleséggel
találkozik most a feleséggel,
és a madárpár tovarepül.

Avar alatt egy gomba nő.
Gombák közt lehetne bombanő,
vagy köztük a szex másként van talán?
Lám mi mindent kínál egy délután!
Lábam elé pottyan egy szem dió,
bemondhatta a mókus-rádió,
mert a kis vörös máris megjelent
én lent nézelődök, ő meg odafent.

Tapintatosan odébb megyek.
hogy útba nehogy már én legyek.
ki ha teheti, a légynek se árt…
lám,  a mókus meg pont erre várt.
Praclijában a diót már fel is törte,
a „betolakodóval” végetért a csörte,
és most boldogan a napra kiül…
A hegyek még zöldek messzirül.