kebled párnáján
megpihenni jó
a nap kihunyt már
csak csendesen
csordogál a szó
a veranda hűvös
szinte már hideg
az alvó macskában is
szunnyad az ideg
most nem rándul meg
ahogy szokott  a teste
ránk terül a nyugodt
koraőszi este
magunkra húzok
egy gyapjútakarót
kortyold el nyugodtan
a forró kakaót
időjárást mond a rádió
az egyetlen hírműsor
ami néha jó
lehet hogy volna mit
csinálni odabent
de csábítón marasztal
ez az őszi csend
halkan dúdolgatom
a készülő dalom
milyen ritka vendég
ez a nyugalom…