Csillogó rézcsatként a fénylő bőrövön
ülnek itt a lányok a csiszolt kövön
a Spanyol Lépcső számtalan fokán
és illatozva zizeg a római délután
szikráznak, villognak, csillognak a szemek
a fűszeres légben hajtincsek lengenek
és a hosszú combokon a bársonyos női bőr
szemet gyönyörködtetően úgy, de úgy feszül...

(megvallom, nem jártam ott soha,
hisz sorsom nemcsak mostantól mostoha
mindent csak lefest nekem a csalfa képzelet
míg testem hullámpapír ágyon,
piszkos betonlépcsőn hentereg
és csak az emlékként tündöklő
álom, az melenget, míg a lépcsőn ülő vágy
gitárja gúnydalokat penget)