Ha eljő a tél megint, az elmúlás megérint, halálnak félsze meglegyint és lassú örvénye szédít; ki nyújt feléd biztos kezet, meredek úton ki vezet, kunyhómenedékben szelídfényű lámpát néked majd ki gyújt? Meleg ételt, hűs italt, forró ölet mondd, ki ád? És ha a halál végleg leterít halott testedre lepedőt ki terít, ki mond feletted egy imát?
