Hova sodornak szíved vad folyói?
Az a dübörgő, pezsgő áradat?
Vajon a sorsok nagy aukcióján
eléred-e végül méltó áradat?
Bekerülsz a Híres Nők sorába?
Akiknek már képe is sóhajt fakaszt,
és majd holtod után is felizgatsz
szerte a világon millió kamaszt?

Ifjú nő, még akármit elérhetsz.
Utat törhetsz ezer férfin át.
De bárhol is jársz, mindig felidézem
szívverésünk csöndes dallamát,
mikor mellettem egyszer elhevertél;
hosszú hajad félig betakart.
Csillagpor szitált a vágyainkra
és csendesen izzott az ég, a part.

Perc nyugalmat engedtél magadnak,
aztán szilaj véred űzött is tovább.
Rég volt, mégis fel tudom idézni
szívverésünk csöndes dallamát.