lelkem zegzugában magam meghúzom
magányomon már véled sem osztozom
az ablakok helyén szabadon jár a szél
a falon a furcsa fény csak nekem zenél
a kékek és lilák s e rózsaszín árnyalat
képzeletbeli, de szívemből fakad
sztrájkolhat felőlem a hunyorgó téli nap
velem marad itt belül e színes hangulat