Már nem hiányoznak
a mérges, vad szeszek,
ízorgiák, fűszeres húsokkal.
Lassanként galambszelíd leszek,
csendes, lemondó gesztusokkal.
A csípős paprika se kell már,
a cayenne-i bors, dijoni mustár,
lassanként oly szelíd leszek.

Nem hiányzik a régi nők illata,
a kéjt idéző fülledt éjszaka,
a sűrű füst, amelyben elveszek.
Már későre jár, ha este tíz van;
a tányéromon csak tejbegríz van,
poharamban ásványvíz pezseg.

Tán még Joplin hangja is zavarna,
Santana gitárja felbosszantana.
Már csak Jacquelin du Pré-t hallgatok,
amint korongról Elgart játszik nekem,
a dallamok s a versek elszállnak a szélben,
velük száll a régi szerelem.