a víz felett szelíd pára leng
lassú,  ernyedt gesztusokkal
kezek mozdulnak tétován
merre lehet a huncut szappan
s  a dúsan felhabzó szivacs
felszínén a buborék elpattan 

a kabinajtó halkan megcsikordul
tekintetem mélán arra fordul
aztán csobog a délután tovább
mintha mise történt volna
a bánatom se zakatolna
a sűrű gőzben tompák a zajok
elsüllyednek a kint zajló bajok 

egy ócska csap mellett
csobogó csermely csacsog
a gurgulázó csöveknek cserfel
néha felszisszen a gőz
csak csendben ülök, hallgatok
bőrömből elszivárog a titok
lábamnál tócsaként elidőz