A fájdalom itt bent motoszkál.
Bütykös ujjával rátapint
minden érzékeny idegre;
próbálgatja sorra mind
mire jajdulsz jobban:
Nyomásra? Hidegre?
Aztán álnokul elcsitulva
megbújik csendben valahol,
hallgatja: a testben hogy dalol
a megkönnyebbülés;
várja a védtelen percet;
s ha múlóban van már
az a könnyed szédülés
(Ó, Sister Morphine, el ne hagyj!)
kezében újra ott a kés.
Már örökre foglya vagy.