a gyapjútakaró őrzi
tested melegét
a kispárna ráncában
megbújik egy illat
ám hiába mentél el
oly messzire innét
lehunyom a szemem
és már megint itt vagy
majd akkor szűnsz meg
ha én elfelejtelek
zord idők jönnek
csikorgó telek
a takaró helyett majd
hófehér lepel
burkolja be fázós
emlékeimet