A hárs egyszerű, őszinte üdezöldjét aranybarna keretbe foglalta már az Ősz; és most eljátszik az új sminkrenddel halkan, mosolyogva, mint gyöngysorával a szeszélyes dizőz. Ám elfordul hirtelen a ringó víztükörtől; sóhajt, unottan legyint. Kézmozdulatától a bokrok megremegnek, összesúgnak. Aztán csönd lesz a kertben már megint.
