Ha jutna még csöppnyi idő,
melybe belefér egy lélegzetvétel…
gondolatfoszlány, csíra csupán,
egy kidolgozatlan tétel…
egy gesztus, nagyívű mozdulat,
gyöngyfényű ecsetvonás…
szédítő távlat, vagy intim pillanat…
talán nem is kéne más.
De a sors, lám, könyörtelen,
lesújt, mint a rövidzárlat!
Röpke villanás, bezár a műterem;
új képekből többé nem lesz tárlat.