Szárító szelek cserzik a lágybőrű női arcokat, mit sem ér a drága hidratáló. Halastavak partján kifeszítve várakozik már a baljós háló. Még pirul a naptól a csipkebogyó, de húsát szottyósra csipkedi a dér, csábtáncát a légben kecsesen ellejti egy keringőző, ledér levél-bajadér, mikor kitartója, az ág már elejti. Csak harmatcseppet fog a pók, fáznak már a padokon a nagyapók, de korai lenne begyújtani még. Diadalmasan tündöklik fölöttünk, hideg azúrkéken a későőszi ég.
