Falun

Zörgős avar szív magába
nyirkos ködöt, hajnali harmatot.
Kémlelem a kékesszürke égen
V-alakban szálló darucsapatot.
Hangjukat még hallom,
látványukat lustán eleresztem.
Hervad a krizantém
az útmenti kőkereszten.
Csatornámról csendben csepeg a víz.
Hullott diót dugdos a csuszka,
irígykedik rá a csíz.
A máglya kínlódik csak a kertben,
sárgás füstkarikákat ereget.
A szomszédasszony is az eget nézi,
aztán reménykedve feltereget.
Ki is süt a nap egy röpke percre,
ám kedvszegetten mégis elbúvik.
Kémény melegénél szárítgatja szárnyát
a tavaszon ideszokott kis kuvik.
Be kéne ballagni a boltba!
Fogytán cigarettám, söröm, kenyerem.
Belekotrok ócska erszényembe…
káromkodásomat lenyelem.

(Piroman emlékkönyvébe)





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=13236