Oly mély a csend. Szél sem susog. S ha néha egy dió a fűre koccan, hallani vélem az alvó pelét, amint fészkében riadtan moccan.
Oly mély a csend. Hallgat a kertem. Én is hallgatok. Rég nem énekeltem. Elszálltak a széllel a szerelmes dalok. Lábnyomod sem őrzi a hűtelen homok.
Oly mély a csend. Nem szól madárdal, nem zsongít a szokott darázs-zümmögés. Rég elmúlt szezonja már a szerelemnek. Fátyolként borul rám a köd, s a feledés.
